Pedig eleinte minden olyan jól ment: amikor Dieter Hoeness még 1996-ban szerepet vállalt a fővárosi együttesnél, a Hertha BSC a másodosztályban szerepelt, és az egyesület mindenhez hasonlított, csak egy profiklubhoz nem. Hoeness először alelnök lett a berlinieknél, majd hamarosan menedzserré nevezték ki, és 2006-ig szóló szerződést kötöttek vele, menet közben pedig a csapatot működtető részvénytársaság vezetőjévé is megválasztották, vagyis nem túlzás, hogy szinte minden hatalom az ő kezében összpontosul. Amikor a csapat kiharcolta a feljutást, majd második élvonalbeli szezonjában harmadik lett a bajnokságban, sőt, a Bajnokok Ligájában is helytállt, a menedzser joggal gondolhatta, hogy semmi sem állhat az útjába, de azóta rossz döntések egész sorát hozta.

Kezdődött azzal, hogy amikor Jürgen Röber menesztése után Falko Götz vette át a csapatot, és az asszisztensből vezetőedzővé előlépett szakemberrel a gárda ismét megindult fölfelé, ráadásul a szurkolókat is maga mellé állította látványos támadójátékával, Hoeness nem tartott ki Götz mellett, hanem mindenképpen egy nagy nevű trénert akart a kispadon látni.

Huub Stevens az ő "találmánya" volt, ami meg is látszott az elmúlt másfél esztendőben, hiszen a vezetőség görcsösen ragaszkodott a holland szakemberhez, miközben a drukkerek szemében (különösen a viszonylagos eredménytelenség után) az edző rendkívül népszerűtlen lett, és ez kihatott a csapat megítélésére is. Az októberi nevezetes ultimátum is ékes példája ennek a bizalomnak: aligha gondolhatta bárki, hogy a Hansa Rostock elleni két győzelemmel egy csapásra minden megváltozott a csapat háza táján. Stevens azonban így még egy hónapig maradt, ám amikor a Werder Brementől megalázó, 6-1-es vereséget szenvedett az együttes a Német Kupában, és ezzel minden esélye elszállt a nemzetközi kupaszereplés kiharcolására, Hoenessnél is betelt a pohár.

A menedzsernek az átigazolásokkal sem volt szerencséje, hiszen 2001 óta tulajdonképpen csak két új szerzemény váltotta be a hozzá fűzött reményeket: Marcelinho Paraíba és Arne Friedrich. A klubrekordnak számító összegért leigazolt brazil Alex Alves egy-egy mérkőzésen ugyan felvillantott valamit tudásából, de tartósan nem tudta azt nyújtani, amit vártak tőle, és sokak szerint Hoenessnek sokkal jobban forszíroznia kellett volna a játékos beilleszkedését. Az idén szerződtetett sztárok pedig egyértelműen csalódást okoztak, hiszen a lengyel Arthur Wichniarek még a kezdő tizenegybe is csak elvétve tud bekerülni, és Niko Kovac, valamint Fredi Bobic is csak árnyéka korábbi önmagának.

Nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő a Hertha BSC számára. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi pontvadászatban nem is lehet más a klub célja, mint a bennmaradás kiharcolása, és a dolgok mostani állása szerint ez nem lesz valami egyszerű. A játékoskeret összetétele a télen aligha változik, a kispadra kinevezett Hans Meyernek a jelenlegi állományból kellene kihoznia a maximumot, mert hogy az együttes ennél azért többre képes, az egészen biztos. A focisták azonban egytől egyig mélyen valós tudásuk alatt futballoznak, és az eredménytelenség hatására az önbizalmuk is teljesen elszállt. A trénernek elsősorban ez utóbbin kell változtatni, ugyanakkor tudatosítania kell a labdarúgókban, hogy a helyzet nagyon is komoly.