A női kéziseknek nem sikerült (ötödikek lettek), a férfiak helytálltak (a négy között két szoros vereség), a pólós hölgyek pedig sajnos csak hatodikok lettek. A csupa világsztárból álló, sokak által csak - semmiképp sem az amerikai férfikosár-csapat mintájára! - Dream Teamnek nevezett magyar férfivízilabda-válogatott viszont négy éve Sydneyben is révbe ért, és Athénban is könnyedén, hibátlan teljesítménnyel bejutott a fináléba. Az utolsó nap csúcsmérkőzésén a rendkívül masszív erőkből álló Szerbia és Montenegró várt legjobbjainkra, s nem volt olyan magyar szurkoló, aki ne címvédést várt volna Kásáséktól - hogy legyen aranyunk csapatsportban is.

Valóban világválogatottnak is "elmenne" a magyar csapat, hiszen a mieink névsora nagyon szépen csillog: Gergely István, Szécsi Zoltán, Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Varga Tamás, Vári Attila.

Képgaléria Benedekék címvédéséről!

Hogy az utóbbi időben többnyire a magyarok nyertek a szerbekkel vívott pólós csatákban, nem sokat számított a döntő előtt, hiszen más egy csoportmeccs - amelyen egyébként 6-4-re Benedekék diadalmaskodtak az itteni pólós torna nyitányán -, és megint más az, amikor a zárómérkőzésen, ugyanabban a szereposztásban az olimpiai aranyérem a tét.

Az arany, amelyből a szerb-montenegrói alakulat elődei, a jugoszlávok hármat is bezsebeltek, az utolsót azonban még 1988-ban, míg a magyarok a vízilabdás történelemben hetedik ötkarikás sikerként négy éve, Sydneyben értek fel a csúcsra. S persze ott is akartak maradni az athéni finálét követően is...

A lelátó népének hangpárbaját mindenesetre a piros-fehér-zöld "arci díszekben"  pompázó, kifestett fizimiskájú, nemzeti zászlókkal is felszerelkezett szurkolók nyerték, viszont az olimpiai víziközpont nagymedencéjében zajló aranyháború első csatája szerb részsikert hozott...